Orbán és átlátszó nagykabátja...

 

- ne gúnyoljanak minket, akik itt lógunk egy sárga-zsinegen...

 

„bőrünket, nézd, a víz lemosta régen

nyelvünk megzöldült, mint a rézgaras,

és így forgunk a korhadó kötélen,

pökhendi táncban, mint szélkakas:

hasunk, amelybe bort tömtünk s kalácsot,

mint vén ribancmell, ráncos, sárga folt,

s szívünk, amely a názáreti ácsot

sohsem dicsérte, már a sárba folyt.”

 

 

...máris vége az Ünnepeknek... még bele sem tudtam rázódni és ennyi... számomra inkább nyűg már, minthogy egy csodavárásként vegyem magamra e napokat, a lelkületben egymásra rakódottakat - ahol a sebek felszíne alatt a hitek létében próbáljuk (többünk is) kitapogatni, hogy mi látszik, milyen szálakat fon össze a politika (a napi is), mik az ellentmondásai, mit mivel magyarázhatok meg... ki miért gyűlöl, és miért öldökölnek a világban. Rossz a kor, melyben élek- lehet én is az lettem, most vagyok, ahogy... egy furcsa életörömben (örülök, hogy még élek, hogy még békén hagynak), élvezni (élvezkedni is) itt hagynak, ebben az orbáni, kövéri, szájeri semmiben, amit társadalomnak hívnak, minek cinizmusában a töredelmességek politikája van, ahogy ráadja a lázári, rogáni mai lélek- vonásait, a Kósa -féle kupakolt kész formáit, már bugyutasággal is színesítve- velük kiéltnek, hazugnak és hiteltelennek érzek mindent.

 

Egyszóval a korválság az, ami leépít a jelenben – valami középkori érzetet ad, ahol az álarcok csak úgy- maguktól nőnek az emberek arcára. Ám levetni is készek volnának, ha az egyszerűségükben az emberek maguk előtt a politikusok helyett embert látnának... igen- ha a politikusból kibújna az ember, ha logikus és merev formák helyett - a maga meztelenségében s bonyodalmában - egy jól rendezett képet mutatnának fel, életörömre, a vallásos felbuzdulások után.

De Orbán magára öltötte, a régmúlt korok átlátszó-nagykabátját és az ősidők ösztöneivel taszítja e népet szakadékba. Kegyetlensége ez - van- és kegyetlenkedésekben még így is pőrén itt, az áhítatos bűnbánat együttes és visszataszító véglegességében, egy nagy-étvágyú úrként honol felettünk. Egy misztikus, de elfajult főúrként, egy vakmerően kalandos „nagyvállalkozó” (aki saját vagyonaként kezeli az országot) s egy égi hangokkal társalkodó bódult vezérként rajtunk!

És marad is felettünk, mert nincs „józan” párt már, aki ellenükre léphetne - az MSZP leépítette magát, Gyurcsány még nem építette fel magát, a „Jobbik” meg csak szeretne valamit, de maga sem tudja mit kezdene bármivel is – hol szélsőként, hol kis-pajtásként viselkedik - nincs vezető-ember Orbán helyére... a választások technikái már előre kidolgozottak, igazság és hamisságok tekintetében, csakis ők az ellenőrök- az ellenőrzők, az arra hivatottak, ellenkezés nincs... ez így marad, ameddig csak akar elnöknek, vagy miniszterelnöknek- mindegy is csakis az ő szava számít. Európával és a világgal meg addig böllenkedik, míg egy rendkívüli állapotot be nem vezethet és akkor már választások sem kellenek! Ez még odébb van- de már körvonalazódik vágyaink kegyetlen lábbal-tiprása. Vannak akik egyenesen- egy központi királyság-építő szándékot látnak bele! Ironikus dolog lenne... erényei helyett, hol- így már csak üres külsőségek vannak. Bár az előjoga megmaradt- és az még mindenre vonatkozik idehaza, merev dogmatikával üldözi a múltrendszer alakjait, ám a sajátjait a múltból magasra emelte fel, gyér emlékezetükkel együtt is!

 

És Orbánt így is elfogadjuk! El biza! Még akkor is elfogadjuk őt és erő-hatását, mint- ahogy el kell fogadnunk „rakoncátlankodásait” vele, mert hát ilyen a temperamentuma, nála minden másképp szűrődik át, más távlatot kap mint elődeinél (bár én megkérdőjelezném újításait – régiek és ósdik azok – friss újításnak eladva itt!). Furcsa figura – aki már-már nevetséges (törpeségében bizonyosan, ahogy Botondot, hol meg Dózsát, aztán szent István- még-utána Atillát játssza el... aki az Isten ostora) színészi képességeit fitogtatja, amivel egyénivé válik, az elvontságát valósággal így telíti, a szertartásaiból tréfa lesz és retorikájából meg paródia még. És kész az orbáni kompozíció! Ám hangyaszorgalmú magáért- és pártjáért – szóval a fentiek figyelembevételével együtt egy meggazdagodott fösvény és képmutató polgár, aki nagyképűséggel diktálja rendeleteit, gorombaságait meg sorra kiosztja az ellenzék között... róla lepereg minden, az alvilág emberének minden végletével és ellentmondásával lázadóként, aki gyűlöli a kövéreket! ! - és "viselkedik mint disznó a jégen"!

Boldog újévet!

 

 

 hiába

 

...van ki lecsúszott és

már magában játssza

a harmóniát

hol már tagolatlan a beszéd

csak a hangsúly kaphatna még szerepet

csakhogy az is úgy játszik hogy leesik

a hang is benne -

Azután rá már maga ad egy kézlegyintést

ahogy a régi dicsőségét idézni készülne

persze- hogy magában azt is

mert

a szavak a ki-nem-mondottak

ha benned maradnak

már

butítanak és a sötétségben csak körbefutnak – (szőke)

 

2016. 01. 02.

Oldal: Orbán és átlátszó nagykabátja
Magam-emésztő - © 2008 - 2024 - magam-emeszto.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat