Orbán, nem egy Einstein... (!)

- a lét ködös énekével

mosoly sem érhet el

szünetein mint vak

megkötözve rohad

a ma...

szavakon már nincs vetése - irgalma

csak kakaskodása – halált lebegtet – (szőke)

Simán leigázott hétmillió embert, s még azt is hiszi, kormányoz egy társadalmat. Bárhogy magyarázza is a vezér, én itt csak szegényt és gazdagot látok… itt is megvan a kétharmad, igen – a szegények javára!

Mára (mégis) már Európa uralkodója lett…

„mulatozik” a fiú (!) – miközben itthoni birodalma széthullik. Orbán mégis csak magánszemély marad, hisz’ érdeke elkülönül a többiekétől… szerencsére a félév talán kevés lehet, hogy leigázza a félvilágot is. Egyenlőre még belső-tüze hajtja – és már-már misztikus magasságokba emelte önönmagát… erős ország, erős Európa, s ezt ő van hivatva elérni. Különcködésnek mondanám, mert nem derül ki (eddig legalábbis) értelme, célja, feladata. Borzongok vad erejétől – szokatlan előadásaitól, hol kitűnik egyedül ő a felkent, a megváltó! Amolyan cselekvő nélküli cselekvés, nesze semmi… (!) - képzelete merész – lemásolja a régmúltat, és majd vérszerződést köt Európa vezéreivel – felkavarja az álló-vizeket, míg a magyar egyre félelmetesebb dolgokat élve át, egyre ijesztőbb dolgok kaptatóin liheg és az utolsó sorba jut!

Amelynek központi, leglényeget kifejező személyisége most a vezérünk....

„Demokráciánk” már nem a többség uralma,

újkori fejlődése diktatórikus – a szó még megvan (demokrácia) - hogy mit minek nevezek magamban csak egyéni probléma lenne (?) - nem hinném, mert összességben erkölcsi probléma – ám- történeti a leépülése, melynek törvényszerű terméke lett az önkény, a diktatúra szabad játéka épp!

Többnyire hamis alternatívák közt, hamis és álszent politikai folyamatoknak ad teret – nyit utat – így hányódik már a lényegi-uralmi viszony nyakunkba, mi kiemeli a gyakorlatban az érezhető viszonyokat és korlátozott mozgásunkat adja... amelyben a politikai hatalom egésze egyetlen személy (vagy személyek kis zárt csoportja) kezében összpontosul. A hatalom birtoklását Orbán, többek közt a hagyománnyal, a kritikus erőforrások ellenőrzésével, személyes karizmájával igazolja.... autokrata hatalmi bázisát biztosítja a hatalmi elit, a fegyveres testületei, a papság, vagy más csoportok, mint például egy domináns szerepbe juttatott párt. Vezető testületek szilárd autokráciában is létezhetnek, valós hatalmuk azonban nincs, döntési terüket most, az autokrata Orbán határozza meg és inkább saját karjának meghosszabbításaként működhetnek, politikaformálóként.

Szóval, hol itt a demokrácia? - akárhogy szeretném nem látom – hiába is keresem – a mai viszonyokba! Orbán dogmatikus gondolkodása statikusan szemléli a világot, (az emberi megismerést), ennek megfelelően változtatja át az elméleti tételeket változhatatlan dogmákká. A konkrét valóságtól elszakított absztrakt formulákkal operál, az elméleteket nem veti alá a gyakorlat ellenőrzésének.

Előre felvett sémák közé szorítja az életet, ahelyett, hogy a valóság tanulmányozásából vezetné le az elméleti tételeket... élő valóság számára nem létezik... csak egyoldalú és a dedukcióhoz ragaszkodik – gondolkodása mindig skolasztikus!

A nép már csak álmodik,

hátha, egyszer megint lesz egyenlőség... ami soha nem lesz, ámbár polgári értelmezésben (mondva – de már, így sem igaz), a törvény előtt van egyenlőség... jogi'! Az alapvető termelési eszközökhöz való viszony különbsége nem szűnik meg... a többség kizsákmányolt (mai szóval: meglopott!). Az élet ma, nem ismerhető meg az érzékelés vagy a logikai gondolkodás útján (sulykolva) – belső élménynek, a szellemi erők irracionális játékának adva! Jöhet az ima!

Tétován vagyok

gyűlik az okozat

elenyészik az ok

- ez hánytorgat most

ahogy terméketlen minden -

a végromlás napja közelg'

gyönge a kéz

és gyönge a száj...

„a gyönge sors – könnyűcske por -

jeleivel véknyan leszáll”

s a jeltelen perceire forr – (szőke)

2017. 08. 26.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat