Magam-emésztő

 A költészet napjára II.

...élő lehet-e még, ha nincs társ, veszett a remény?

Közöny van és pusztítunk... hát hol bennünk a mágikum? Ma, a kapzsi világunkban beszélhetünk-e még szabadságról – valljuk be elpuhultunk – öntörvényű világunkban ki „ébreszt” most – ki a költő? Meghalt volna a költemény? - hisz mint élőlényt táplálnunk kellene magunkból, de jaj nekünk, ha bíránk épp L. Simon...

A költők hiába költenek? - és a ha hangot váltanának, lenne e reális számvetés?

A puritán őszinteségnek különös, meggondolkoztató súlya van. Lemondó tehetetlenség helyett lapos darabossággal is a közösségvállalás dacos biztonságát hirdethetnénk...

De miért, hogy ma a rohanó világunkban elpusztítjuk – közönyünk kétélű fegyverével – „Petőfi hazaszeretetét, József Attila magányát, Ady belső cinizmusát, Radnóti rendíthetetlen békéjét, Kosztolányi festői szóvirágait, Karinthy gyermeki humorát” is...

lám csak, ma sem másként és mégis a titok... a verstani is, miként csak egy-egy fátyol, ami mögött továbbra is titokzatosan világol más fátyolok mögül a vers szépsége.

Azt hisszük (hihetnénk), elértük, s újra elérhetetlen.

Ám mégis világosan, a szépség tiszta világosságával szól felénk... nem mindig jól magyarázzuk, de mindig szíven üt!

Csak kérdem: hol hát a lélek?

Ha most üresség van.... csend van – kiszolgáltatottság és mellé-beszéd...

Mesterkélt a világ – belső tartalomban a hiány és az alapokat, épp most rombolják szét (!) - itt már minden összeomlik... és hol a hovatartozás? - külsőségein, beosztásban, rangsoraiban... a létre is köntöst öltenek – kifordítása négyévenként aktuális!?

 Szőke Emil:

megfizethetetlen léttel...

lám megint a zsíros kenyér

de zsír nélkül épp...

mert barmait tizedeli a vész

s benne látnoki képességem

- megfizethetetlen

kopott ruháimban

álmodom az újakat

ím - a kapzsi vágy

már így velem is

- megfizethetetlen

és hallom már

a kozmikus hangokat

látom a jövő lángözönét

jaj nekem – így védtelen

- megfizethetetlen

értem már nincs alkalom

nincs otthonom sem

ha kapok eleget jóllakom

(vagy a visszhangokon telek el)

- megfizethetetlen

szívekből is kidobva

lettem hajléktalan

az ínség cudar sorsa velem

már ekképp esdem

- megfizethetetlen

„a hajléktalant nem várja ágya

se vetetlen se mása

nincsen példája rossz nyomorára”

- nincsen szó sem

- megfizethetetlen

mit a sors kiszabott elébem

vetett- végre el is szabódott

...mit ér a panaszkodás ma

ha ily csupasz lélek-világa?

- megfizethetetlen

rám-kimért sors-társak

s undok tárgyak közt

rossz-szagú a lég

- így az érzés...

- megfizethetetlen

ily időt

csak egy barbár csapat ünnepel

hol az erény is nehéz

és már láncon hord a rémület

- megfizethetetlen

hol már az eskükkel becsapott

barát dalol

lágy lelkébe komor rendet

- ott a jaj is velem

- megfizethetetlen

és- mert haszontalan is lettem

ki - lát már űzve űz

- bár a szív

rettegi a bűnt

- megfizethetetlen

----

...hírét a mának

majd Isten elé viszem

e sorsot ítélje meg ő:

kufárok itt és mohó-lelkük

kiknek ínség csak mondva

(altatólag szánva esti mesének)

átérezve sosem -

radikálisabbja

máris megtagadna

- megfizethetetlen...

jó-ízre ízlésre megítélve

egyre csak jobbá nő

de szenvedésre kitalálva

szentélybe ki így tálalva

lelt sajátja – szenvedélye

hazugságra

ám torz-tükrét látva eleven

lelke- gőgös ragyogásában

így a ma – van - csak

- megfizethetetlen –

2017. 04. 06.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat