Magam-emésztő

Orbán jelenvilága...

ma fénye – csak Isten-szívekben

zsongó énekében

ahogy még bibliát lapozgat a kéz - (szőke)

Bocs', de kurvára nem érdekel, hogy a buzik kapnak-e uszodát vagy kitiltásra kerülnek a fürdőből... nem érdekelnek a „bulinegyedek”. Ágálunk? Mondjuk a magunkét és a Fidesz malmára hajtjuk a vizet?

Akiknek ez a legnagyobb gondja, azok hogy dolgoznak (?) – hétfőn kiheverik a másnaposságot, amiből még keddre is jut, mert csak kóvályognak... szerdára már fáradt – csütörtökön közeledik a hétvége, minek csinálna már bármiit is bárki, hisz pénteken a szombat-vasárnapi buliját szervezi - hát ennyi!

Mennek az évek, eltűnnek normális tartalom nélkül, kíméletlen elemzésben (ami ténymegállapítás) eljutunk a semmiig, a teljes kifosztottság érzéséig. A lét nem lett jobb – némaságával a dermesztő állapot... értelmetlenül telik az élet. Már nem csak látszólag van kuszaság, ismétlődő halmazaival kitérők vannak, ziláltság, szaggatottság, izgatottság, prózaiságával már hiába beszélek az értelemhez. Minden mindegy lett!

Továbbgondolásra ajánlom... miért, hogy a bölcset juttatta balszerencsére és sikerre a megátalkodottat? Hogyan engedhette, hogy a kiválókat száműzzék (kényszere vitte külföldre – a munka hiánya) és – hogy az ostobákat megbecsüljék (ott ülnek körötte)? Miért válhattak az igazak szegényekké, a gonoszak gazdagokká (magát is értse bele)?

És elfeledkezik magáról Orbán (felszólalásaiban), ő- nem csak a Fidesz miniszterelnöke, hanem Magyarországé, hát viselkedjék is úgy!

Az ellenzék is képviseletet tölt be... a népet sérti, ha őket szapulja... míg élünk, addig vagyunk és különbözők (egységessé nem faraghatod az embert), vannak okosak, és együgyűk - kiválók és hitványak... és ott- mindnek az akarat, az orbáni, amely szabadságot zeng, de kényszerrel avat – függetlenséget mond a szája és függőségébe pusztul bele az ember!

Mert nem engedi meg, hogy az ember- idehaza megvalósítsa önmagát... elnyomó, zsarnoki korlátaival szab határt a létnek. Csak tudással és helyes gondolkodással jutunk az igazságossághoz és a kötelességérzethez - nem focival! Ugyebár?! A Fidesznek nem sajátja a tudás – csak vigyorognak...

Pártok?

Önös-érdek-vezéreltek! A figyelő értelemhez beszélnek? Nem – bár a lélekben visszhangot vernek, de negatívan... nagy az erőlködés és a súly egymás lejáratása, hangulatban, képzettársításokban, ahogy a jelennek és régvoltnak egységét – ellentétét kifejezik ma. Eszmék nem forrnak össze, hiszen eszme sincs, ideológia sincs, erkölcs- fogalomban is veszett. Dívik a jellemtelenség! Jön a választás, a „vidám” honfoglalás és minden marad a régiben... hatalom- hatalmasságok hazugságaival, korrupciók sora még, a váratlan és valószínűtlen „idillben”!

Nem értem, mert nem érthetem, hiszen a valóságban minden változás egyszerre sok-minden elmúlása és sok-minden keletkezése, vagyis az összegezés szempontjából együtt pozitív és negatív jelenség.

Az észlelő tudatától függ, hogy optimizmussal vagy pesszimizmussal vegye azokat tudomásul.

Ennek okán a mellébeszélés is adott dilemma, az addig bizakodó most bánatos érzelem kérdéséé, tudat a szubjektív helyzeté. Méltatások és a történelmi körülmények a helyzetekből fakadó tettek az egyén testi-lelki adottságaiból adódóan hajlik jobbra- balra!

„Orbántól megszoktuk, hogy mindent, mindenkinél jobban tud – ez nála krónikus kompenzálási kényszer, a pszichiáterei feladata kideríteni, hogy sanyarú gyermekkora, Soros támogatása, vagy alacsony termete miatt alakult ki nála ...” (Ille)

Ahogy látom, a nép joga nem bővült, mindent megmondanak előre, mit tegyünk... és a törvények automatikus végrehajtói lehetünk, mint egyetértők - egységes tömegében.

A nép joga a választás - se előtte, se utána semmi...addig terjed joga, hogy megválassza képviselőit. A végrehajtó-hatalom a kancellár, kormányzó vagy királykodó-fő egy-kezében van.

De, hogy forrása a politikai nemzet – egy alkotmányos folytonosságra, amit a szent-korona fejez ki – inkább utalás, mert gyakorlati jelentősége a jelen alkotmány zűrzavaró megfogalmazásaiban elveszik... hogy - megteremteni azt, hogy lopni ne kényszerüljenek az emberek (erőszakszervezetével, véletlen sem másként!), megteremteni a méltóbb életet, hogy legyen becsülete úgy az embernek, mint tárgyainak- szimbólumoknak beiktatásával akár- felhívni a figyelmet, hogy az “idolum” valami nagyon szent, és a szentség a legmagasabb érték, amelyet az emberek valaha is elismertek... (?)

Felelősséget viselni a határain kívül élő magyarok sorsáért hm... mikor még az itthoniakért sem tud? Álságos... szavazókat gyűjteni talán jó...

Orbán már az egyházakat is bevonja (álságos hazug szöveggel), sóvárog valami titok felé, mert a karok, melyek ölelésre várnak, a dolgokon túl nyerhetik lényegüket egy isteni- színjátékban, ami tragédiánk... mára.

Elfáradtam... és nem értem. Nem bújhatok ki testemből, ebben a végletes és végzetes magányban, amibe feledtek... ahogy a költő mondja: „Emberek barátja vagyok. Közöttük élek és szívem kézről kézre jár”! - és mégis kihagyó-szívvel itt!

kérdőjelein a jelen

jelenleg a maradékban – csak remeg

mert termékenysége elfeledett

mosolya torz

bizonyosságában

őrjöng az ellen

s aki független nyüzsög még

tiszta lélekkel

hol elmúlásra kiolvad – (szőke)

2017. 08. 30.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat