Szőke Emil:

„a lidércek kicseréltek”

 

„Jaj . Istenem!” sír a makulátlan... sírnék én is itt az ágyban

mint beteg már tűzkörében magányban - elborult kedélyben

- béke lesz majd odafenn... (!)

 

most az ima illenék ide! - de a lárma túlontúl nagy bennem

a tartalom sincs összeállva mit imáimba fűzhetnék fel

- érte csak könnyeimet nyelem...

 

így marad a kéztördelt-sóhaj még gyógyulásomat várva

szívmélyből a megszokott ütemet - fogadnám azt sírva

- kacagva is mára...

 

sok nap telt el sok az- felszorozva az évekkel itt az ágyban

ám a test – az anyag – nem adja fel - küzd - ha hasztalan is

- ha kell rikácsolva is...

 

...ocsmány napok átok-uradalma zaját-féltő-jaj föl-le járja

hatalma felfal - és visszhangot sem ad soha – ez magánya

- a fene enné meg már ma... (!)

 

keserűség nincs már bennem - hogy a vég kopogtat – érzem

és tudom: „Ég magasa viszontlátást nem hoz soha”

- így helyezve az- máris kilátásba? –

 

2017. 05. 31.

Oldal: "a lidércek kicseréltek"
Magam-emésztő - © 2008 - 2024 - magam-emeszto.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat