Magam-emésztő

...majd az Isten megsegít

– ha magunkért nem teszünk, az sem segít! Közben elsiklunk az aktuális valóság, a jelenünk felett – nincs átélése csak mélysége, ahol tévedünk, mert mindig egy pártra hallgatunk, és önös érdekeiknek teszünk eleget – mulasztunk, mert demokratikus eszközökkel tesszük fel a koronát egy diktatórikus uralomra… a jelenre nem figyelünk eléggé! Mindig a nép az emberek, a tömeg ellen uralkodnak már a hatalomban, pedig életünk alapjainak sértetlenül kellene maradnia. ez – az, amit nem engedhetünk, nem köthetünk olyan kompromisszumokat, melyeket elviselni nem tudunk. Ezt kell meglátnunk – felismernünk… a nép és a hatalom között már egy fal van, csak külső fegyelem van, ami a népre vonatkozik, a pártokra nem! Túlzottan is nagy (és ez az előbbiek ismeretében ellenmondásnak tűnik) a belső fegyelmünk… pedig eljött az idő, hogy határozott válasz nélkül ne hagyjuk többé a hatalom népellenes cselekedeteit! Lehet, hogy a szubjektív időrendem mondatja velem, hogy a gyáva élet mindig rövid! Vegyünk már valamit észre: az élet életveszélyes, ha nem ismerjük fel veszélyeit, kikerülni sem tudjuk…

Krízis van, és ezzel éljünk?

Tedd föl a kérdést magadnak, hogy tudsz e még örömmel adni, és elfogadni – egymástól egymásnak mindazt, ami életünk szempontjából lényeges… (?) – érzés, mérlegelés hiányában félelemmel töltődtünk föl és nyakunkon a gőg! Válságban van már minden – amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása, ahol hajléktalanok vesznek körűl, ahol már nincs szociális- anyagi biztonság, csak látszat és a hatalmasok véleménye rajta: ki mennyit ér? – gyávasággal viseljük e megalkuvást tovább? Vagy teszünk is magunkért, a népnek kell kezébe venni az irányítást.

Elég!

Fogalmazd meg a valamit, amiben élsz – történések sora és hova tart… mit hozott ki belőled ez a lét? – lehet-e itt élni harag és gyűlölet nélkül, vagy már dolgunk sincs egymással?

Nem vagyunk birtokolt tárgyak!

Orbánék itt és most, ma – e jelenben agresszív és durva minőségben… politikájukban is - lássuk - ahogy Bánk Bánban írva: ”kézbe kéz és szembe szem. Így szokás ez minálunk. Aki térdel, az vagy imádkozik, vagy ámít”!

Szelektálnunk és választanunk kell: szavazunk, vagy bojkottáljuk azt? – van elvárás felénk de van mindenkinek saját meggyőződése is, a lelkiismeretről nem is beszélve, ezért az adott esetben tudnunk kell nemet mondanunk! Legalább önmagunknak ne hazudjunk…

Törtetni, tülekedni muszáj?

Nem tudom, mit akarok még?

Nehéz az élet, a sok száj csak beszél.

Azt már tudom, az „újmódit” még tanulom,

Tanítják… tudni sohasem fogom (!)

Így, vagy úgy, konok-teremből elszöknék már bizony.

Okom volna bőven… hogy a miértekkel összefonódott,

S kérdőjelein rozsdúlt az akarat, meg is tépázott „gondoskodón”-

Mert semmi nem úgy igazodik a jelenben,

Hogy a jobb felé sodorjon…

Mégis balul szorít rajtam,

Hogy-is vehetném ezt zokon?

Így jött ki, az éveket sem számolom: mára megszokott,

Hogy utoljára mindig, és ez soha meg nem változott-

Ki sunyin forgolódott az előzött az úton! — (szőke)

2017. 08. 12.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat