Magam-emésztő

Szőke Emil:

mutogató rend

a nagyra-nem-törők ösvényén

haladok rég –

csupaszon még...

pénz itt nem csörög

csak az ok- melytől most szököm

hogy ne zavarja nyugalmam

a vég -

ahol nemes élvezettel jelenidőm

a pocsék

épp aranyat sző - tapétába

a főakarat parancsára...

a már átokra-ítélt- különbség

javára -

mi száz-milliókért tőlem fényévre

rég (bár felfognom illenék-

bennem az elnéző mosoly

csak ekként)

a méltó-méltóságok gyűrűjébe

mégis értőn a tér

s mutogató-rendjében a világ

miként

főhajtással fogadott a kép –

nálam még a közöny fűzi a kitűzhetőt...

mit a Fő nagy-szívűen tapaszt fel

magának

élvezetre az önérdek falára-

ím' így a régi rend – eljött -

...itt már dühre telve

a lét billegő-oldalait mérlegelve

kapkodom fejem

- hol éled sovány valómra a vég

- hol már az ész sem igazítja rendjét...

akként is

hogy rajtam festi jobbra sorsát

e sivár lét

és a sámán is eldobol egy imát

zeng itt a dús termek ölén

egybefolyva immár idő és tér

- az érdek ropja itt táncát...

félnótásan rá krajcáros-zavarok- tapsa

adja táncának ritmusát -

fölismerni nehéz s tetten-érni az értőt

hogy a mű kész – áldiccsel győzőtt -

izgága vágyán most

fölbuzdulva a képzelet

hiába komédiáz ott -

érzés szív s bármi

mi komoly hibáin

ekként - és

nincs is rá másféle mód

a már ugratók „hoppszáin” –

2016. 12. 16.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat