Magam-emésztő

Szőke Emil:

nincs titok - csak áldozat

Tokaj- szőlő-vesszőin termett nedűt

nagyban kortyolgatva

kinyílik képzeletem - így fedi fel titkait mára...

Színborral az áldozat még szelíden! –

mert-hogy mérce sehol se mért

felperzseli belsőm - esélyt sem ad

- ég bennem akár a tűz - már helyén szűk -

de fogadom ajándékba

s egyre nagyobb nyereségvágyra -

máris mámorában... a határait-sivító-érzetek közt

ahogy véle feszengem – annak most időt nyújt

ingásom támaszául egy fal min erőm hunyt

Nagy a lárma bennem - mint akinek esze bomlik

...valómból hűtlen

józanságom vesztem így -

A szeretet tüze ahogy éppen kihunyna

belőlem

mesével lobogó vallomással

tart éberen –

fel-fellobbanó érzésben

hol már térdem is alél

és szívem is tőle alél

elpihen a nap forgó hajszájában...

hiába csábít mutatós mutatványokra

hiába itt mozdulata - így elvétve

már gyűrt-uralma is egyre lassulóbban...

ám – mégis egy „kikényszerített pózban”

magam hangjától lett ijedős-vadul

(mi rá - kalimpálva

a gondolati kuszaságban - száll alá)

miként már keresi magamban

a józanság nyomát

keresi még úttalan –

2016. 12. 10.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat