Magam-emésztő

Válságban...

(a már megismert folyamat itt folytatásban, mert ugye: „Folytatjuk”!)

… e haza kincsét miért rejtik

szemem elől el

miért hogy mások veszik

észre-

hogy termeidben csupa drágakő minden? - (szőke)

A válságból nincs kivezető út.

Réges-régen felismerték már, hogy a gyakorlati politika - mint anno- most is - a vélekedésektől eltérő állásfoglalásokat tartalmaz... egyeduralom, amiként az művészetté avanzsált - még ily paraszti mivoltában is, lett alpári képességeiben és tulajdonságaiban. Nehéz a hatalom valódi arcát a törvényszerűségek folyamatában föltárni, a tényleges igazság keresésének szükségessége mellett sem- az erkölcsi erényekkel és a politikai valóság szembesítésével, sem jut el az ember a megismerésig.

Viszont felismerhető az öntörvényűség benne... és- hogy a mai ember nyomora ellenére is képtelen az orránál tovább látni!

A józan ész már régtől nem divat, nem is tud szabályokat felállítani- és jogászi tanulmányuk ellenére a hatalom a jogos dolgait is képtelen már megítélni, hiába szentesíti elveit: semmilyen ígéret kötelezettsége és szankciója nem köti... Orbán hűségre és félelemre alapoz! Orbán ma már kijelentheti, hogy ma azt akarom, amit az egyes ember akar, vagy legalábbis, amit akarnia kellene. De nem mondhatja, hogy- hogy még holnap is ugyanazt fogom akarni, amit ez az ember... mert képtelenség, hogy az akarat megkösse magát a jövőre vonatkozóan, és mert semmilyen akaratnak nem áll hatalmában, hogy jóváhagyását adja bármihez, ami ellentétes az akaró lény javával.

Ha tehát a nép engedelmességet fogad, ezzel a fogadalommal fel is oszlatja magát, mint nép nem létezik többé!

Abban a pillanatban, hogy urat emel maga fölé, vége- s az állam romokban hever! Orbán és kormánya így lett állam egymagában, így- így fejezi ki akaratát, mert a nép főhatalma helyett az ő főhatalma áll és általánossá lett a hallgatás, ekként a nép beleegyezésére enged következtetni!

Orbán különös akarata érvényesül

- hatalma jogszerű és tényleges, a társadalom meg semmivé lesz, az összes erő ma Orbán kezében van. A létezés és az élet, erő és akarat és a különös „én”. A viszonyok különös körülményeket teremtettek, melyek már módosítják az államot, a nép alárendelt szerepet kapott. A véletlenek szabályoznak... agyrém, ami itt... Orbán mégis minden nehézséget megválaszol. Bör vastag- pofája nagy, fogyatékosságaira nem lehet hivatkozni, ez teszi erőssé a nagyokkal szemben, akik még hisznek a becsületben és a tisztességben! Kezelni ekként képtelenek a helyzeteket... Orbán különös-kötelékei, immár lazulni kezdtek... bár gyáva és több benne az embertelenség mint az emberiesség, mégis megtéveszti az „akadékoskodókat”! Haszonelv és magánérdek-törvényeiben otthonosan mozoghat! A népre hivatkozik és annak háta mögé bújva mint általános akaratot érvényesíti a sajátját! Már semmi más nem nyerheti meg az embereket, eljárásuknak és terveiknek, csak az a feltételezés, hogy nincs harmadik lehetőség...

És hadd kérdezzem meg, hogy aki csak háborúzni tud, és minderre csak böllenkedik, ott lehet e keresni a józan észt?

Gondolkodás, akarat, közös mozzanatok- tudatosság és az egyes-akarat kapcsolata, értelmi- és magánhelyzetek összevetése csak egy roppant színjátékot mutatnak... eszme nélküli absztrakciók. Erő és gyengeség... gazdaság és szegénység... politikájában a fejtegetések mellőzését adva tartalmatlan üres szó-frázisaival ésszerűtlent hozta, bár bolondságaival egyéni egészet alkot - erre viszont, egy nép jámborsága nem lehet indok! Törpévé tette népét- történelmi nagyságát tette semmivé, mert már hiányzik e népből a mozgató- eleven erő!

Orbán egyéni érdeke, hogy lesz itt általános?

Ha félelmet generál s egybeolvassza az általános érdekkel saját érdekét (ami nem lesz soha valódi érdekké, mert Orbán azt egy-személyben akarja – ekként a vállalkozások támogatása is, ami látszat- miként a morzsa- a megsegítés álcájával lett jótéteménynek eladva stb). Már a zsarnoki hatalmat gyakorolja (gyakorolhatja), mikor is látjuk és érezzük is, hogy a maga útjára sodorja az összes érzelmeket és az eszméket (bár az eszmét tagadja) – a kormány, Orbán kedvelt érzelmeit rákényszeríti másokra, és mindig nehezen lehet megkülönböztetni tanácsait rendelkezéseitől... a helyzet egyre csak romlik – az önkény nyomasztó hatásain e nép mély álomba merült... most álmodik épp egy szép világot – a minden idegentől menteset, bár a kelletlenség és irigység találkozik benne egy lángoló gyűlöletben- már fellázítja a más demokratikus népeket is, miként az Orbán útja az egyenes út: érzelmi közössége és titkosításai révén mások alárendelt szerepét láttatva (amit éreztet is) zsarnokoskodik.

Aprólékos törvényeivel fon hálót a nemzet fölé, megszürkít és bárgyúvá tesz, akit csak befogott hálójába, azokat már nem engedi el, míg vérét ki nem szívta.

Behódolásra viszont tiszteletet követel meg! Nem vagyok érthető? Akkor én bolondultam meg...

...hogy engedelem már nincs velem

itt (ami gyatrára sikeredett)

...hogy vár rám a mély

így hagyom el hitemet

...hogy bálványt imád a most

és ki- már elherdálta épp

eszét is -

így

ezeket nem szemrehányásként

mondom

(ugyan kinek hajtana hasznot vesztem?)

csak úgy szembe másként

...adja tovább ki- még ember

hogy tanulja más keservét – (szőke)

u.i.: „A mámor ördöge kegyeskedett átadni a helyét a düh ördögének: az egyik gyarlóság föltárja előttem a másikat, hogy őszintén elundorodjam magamtól.”

(William Shakespeare)

2018. 04. 08.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat