Nekem borzalmas volna az az Isten, és az a Jézus, az a Mária, aki imádást követelne az embertől.

Ők ezt már csak azért se fogadhatják el tőlünk, mert mi nem tudjuk, hogy ők kicsodák. A mi Istenünk, Jézusunk, Máriánk, akihez imádkozunk, nem az igazi Isten, nem az igazi Jézus, nem az igazi Mária, hanem a fantáziának alkotásai: bennünk való képzetek.

...és mégis megnyugvás, hogy van képzet, az arc tükre mást- miért mutat így is? - miként jellemtelen- és nagy- és a szív kiveszik a hatalom testéből... nincs szeretet benne, nincs semmi – s ez a kis-motor bírja lelkünk? És ha megáll máris vége már?

De- hát mért nem kötelező kelléke a becsületesség a politikának? Mért nincs ítélőszéke a nemzeteknek, hogy két egymással patvarkodó nemzet között ítéljen? Nem közös ügye-e az emberiségnek, hogy egy-egy nemzetet ne nyomhasson el gazság, orvtámadás?

Minden amit szépnek látok, növeli lelkem világosságát. Erősebb, jobb, istenibb vagyok tőle.

Minden, amit gyűlölök, és mégis foglalkozom vele - csökkenti lelkem erejét és világosságát.

A gyűlölet felhőként vonul át az emberi lelken, s nagysága és vastagsága arányában fedi el a napot.

Csak egyet akarok gyűlölni: magát a gyűlöletet.

A tér és idő végtelenségéről beszélnek csak a filozófusok, mintha más végtelenségek nem is volnának. Pedig- hát az orrunk előtt vannak. Az élet, s az életnek minden jelensége. Minden, ami felfoghatatlan, megmérhetetlen, egyúttal végtelen is.

S hogyan magyarázzuk meg azt, hogy az éhező, nyomorgó, tűzben-égő, vad állattól megtámadott vagy brutalitásoknak kitett gyermek kiáltására, sikoltására az elhunyt anya nem siet segítségül, ellenben szívesen megjelenik tea után a szalonban (egy szeánszon) és ott az úgynevezett hívőknek bútort tologat, asztalt emelget, dalolász, csenget, muzsikál, gipszbe nyomja a talpát s más efféle mutatványok előadásában fáradozik.

S ha csak közönséges lelkek tennék ezt!

A lét rejtelmeit vizsgáló elmének nem tartanak fáklyát. A történelem bonyodalmait nem segítik tisztázni. A gyógyíthatatlan betegségekre nem adnak receptet. Az ártatlanul elítéltek láncát nem oldják le. Az emberi nyomor enyhítésére nincs szavuk: a koporsónál a kétségbeesetteket nem vigasztalják... hanem mikor egy csoport hívő összegyűl valahol, akkor készségesen emelgetik az asztalt, gitároznak, írnak, foszforeszkálnak és leleplezik a másvilág térképét és államtitkait. (forrás: G.G)

 

 

alak-árnyak

 

Zene és a dallam - mert minden zenél itt

mondják nekem- és én hallgatom így

rajtam van zaja – kottázva is épp elég

viselni magasait- mélyeit -

 

...a sziklák is zenélnek még

és

a fa virágait védi árnyaival -

rajta

hullámokkal- a szél - susogással így

a zizzenés

rá a fény csak ráadás...

 

De nem hallgatok rá... most

a természet is

hogy bennem lapogat

 

...nem hallgathatom el:

a lélek ha nem ragyoghat

feketeség járja -

ám itt s így

homály-járta útja rá olcsó hivalkodásra

már befed s eltakar

 

- minden piszka rajtam

már mának adva

miként

az alak-árnyak

ahogy itt

az árkok-szélein

csak tántorognak - úgy - egyként mind-

mind éjszaka

jaj - nem is hálás egy se a ragyogásnak! – (szőke)

 

2016- 03. 28.

Oldal: Nekem borzalmas volna... alak-árnyak
Magam-emésztő - © 2008 - 2024 - magam-emeszto.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat